2014. már 31.

„Kihívták ránk a rendőröket!”

írta: hidalatt
„Kihívták ránk a rendőröket!”

Miért ne szervezz a saját albérletedbe házibulit, szilvszteri partit vagy szülinapi zsúrt!

Kivel ne fordult volna elő, hogy házibuliba hívták, ahol, hát hogyan is fogalmazzunk, történtek érdekes dolgok. Elza sztorija sem mindennapi, mesélje el a részleteket ő!

"Másfél-két éve költöztem össze az egyik barátnőmmel, aki kicsit nagyobb társasági életet élt, mint én. Ezt úgy értem, hogy gyakran járt el másokkal bulizni, és előfordult, hogy ő hívott fel a lakására barátokat, akikkel hajnalig múlatták az időt.

Ezt én is tudtam róla, illetve tisztában voltam azzal, mekkora partiarc. De amikor először beszéltünk arról, hogy esetleg odaköltözhetnék hozzá, még nem gondoltam arra, hogy ebből gond lehet. Sőt, örültem annak, hogy nekem, a kicsit otthonülősebb barátnőnek is felpezsdülhet a tárasági élete egy kicsit. Az első néhány összejövetelt még élveztem is, de aztán beláttam, hogy ez nem nekem való. Mert volt egy olyan buli, amit a mai napig emlegetek, persze nem pozitív értelemben!

A barátnőm áthívott néhány havert szombat esti iszogatás címén, akik meg is érkeztek, és hát már este 9-re csap részegek voltak. Egy srácnak akkor az a remek ötlete támadt, hogy ő még áthívna pár embert, mire egy másik fiú is emelte a telefonját, hogy oké, jöjjön még pár haver, ő is szól embereknek. Megérkezett az első srác társasága, majd jött a második gyerek ismerősei közül is jó néhány ember. Ekkor már rossz érzéseim voltak, de azt hittem, csak attól tartok, hogy egy kicsit kicsi lesz a másfél szobás lakótelepi lakás 15 embernek.

* a kép csak illusztráció

Hát, nem csak ettől kellett volna tartanom, ugyanis a két társaság véleménye szinte mindenben különbözött, a zenétől a színházon és a kisebbségek helyzetén át a politikáig, és ahogy fogyott az alkohol, ezt egyre hangosabban fejezték ki.

Én ekkor már nem mertem inni, mert szerettem volna, ha legalább a barátnőm és én józanok vagyunk, ha bármi van. Legszívesebben elszaladtam volna, vagy gyorsan átmentem volna valakihez erre az estére, hogy ott alhassak, de féltettem a cuccaimat, például a laptopomat, a CD és DVD gyűjteményemet, hogy ha gond lesz, csak ne történjen már velük semmi…

És persze lett is gond. Először csak hangoskodtak és összeszólalkoztak a társaságok hangadói, mire átkopogott az egyik szomszéd, hogy legyünk csendesebbek. Ez úgy tűnt, használ, de aztán egy félmondattal az egyik nagyszájú úgy magára haragította a másikat, hogy elcsattant az első pofon, és mire észbe kaptunk, hat-nyolc ember ütötte egymást a lakásunkban!

Az egyik lány sírni kezdett, a barátnőm pedig kiabált, hogy most már elég legyen, hagyják abba, és mindenki húzzon hazafelé, a bulinak vége. A szomszédok ismét átkopogtak, miközben a lány sírt, a barátnőm pedig folyamatosan ordított a vendégekre, hogy mindenki takarodjon, ennyi volt a parti.

Ezután nem tudom, a szomszédok átszóltak-e ismét, vagy csak nem hallottuk a nagy felfordulásban, de a következő emlékem, hogy csöngetnek, én nyitok ajtót, ahol három rendőrrel néztem farkasszemet. Látták, hogy elég ijedt vagyok, ezért nem is foglalkoztak nagyon velem, csak a többieket választották szét, és a két hangadót vitték be végül… azt hiszem, mondanom sem kell, hogy néhány héten belül elköltöztem.”

Kép forrása: Kép1

Szólj hozzá

rendőrség pofon verekedés szomszédok albérlet egyetemista bizalmatlanság partiarc Budapest hangoskodás albérlet kereső jó szomszédi iszony