Lia és Pisti tavaly év végén költözött össze egy belvárosi albérletbe. Nagyon szerették egymást, és az összeköltözésnél semmire sem vágytak jobban, kapcsolatuk mégis gyorsan zátonyra futott. Vajon mi történt? Pisti mesélte el nekünk…

„Amikor megláttam Liát egy közös barátunk születésnapi buliján, tudtam, hogy ő az a lány, akit nemcsak megismerni szeretnék, hanem akivel hosszú távú terveket is szövögetnék. Gyönyörű volt, a mosolya ragyogott, és amikor beszélgetni kezdtünk, gyorsan kiderült volna, hogy intelligens, művelt, sokoldalú.

Így hát szerintem nem is csoda, ha nagyon gyorsan belezúgtam. A szerelmünk lángoló volt, csodálatos és tökéletes. Egyetlen dolog állt a boldogságunk útjában: én akkoriban még Újpesten laktam, ő pedig Budaörsről járt be. Tudtuk, hogy ez az állapot nem tartható, ezért néhány hét után eldöntöttük: összeköltözünk.

*a kép csak illusztráció

Ebben olyan biztosak voltunk, mint még soha semmiben, hiszen úgy éreztük, ismerjük és szeretjük egymást, és tökéletesen megbízunk a másikban. A sors is úgy tűnt, hogy mellettünk áll, hiszen egy ismerős egyik barátjának épp akkor üresedett meg a másfél szobás belvárosi lakása, amit – elég baráti áron – bérelhettünk ki Liával.

Megnéztük, tetszett, aláírtuk a papírokat, és szinte napok leforgása alatt a saját kis fészkünkben találtuk magunkat. Abban mindketten egyetértettünk, hogy egy kis csinosítás ráfér a lakásra, ezért nyakunkba vettük az ismert barkács- és bútorüzleteket. Itt kezdődtek az ellentétek: kiderült, hogy teljesen más az ízlésünk, ugyanis Liának a lila fal tetszett volna sárga terítővel és világosbarna bútorokkal, nekem viszont a klasszikus, fekete-fehér, vagy barna és bézs árnyalatok jöttek be leginkább. Próbáltunk kompromisszumra jutni, de végül üres kézzel tértünk haza.

A gondokat tetézte, hogy már az első este kiderült, mennyire ellentétes bioritmus szerint működünk. Lia szeretett volna még fent maradni és tévézni (a tulaj a konyhában hagyott egy kis tévét), én viszont már alig vártam, hogy alhassak, mert kifárasztott az egész napos bútorválogatás, vitatkozás, egymás meggyőzésének hasztalan próbálgatása. Emellett tudtam, hogy másnap reggel 5-kor kelek, mert munkába kell mennem, a barátnőm viszont 8 előtt ritkán mászik ki az ágyból.

Ezen tehát ismét összekaptunk. A következő napokban jöttek az újabb és újabb ellentétek, kis viták, például azon, hogy ő már a második hétvégén házibulit szeretett volna tartani, én viszont azt hittem, végre egymásra koncentrálhatunk a szabadidőnkben. De az is feszültségeket okozott, hogy miért akarok én hazamenni hét közben meglátogatni a szüleimet, nem laktam otthon eleget?! A harmadik héten telt be a pohár. Addigra már annyira elmérgesedett a kapcsolatunk, hogy a kisszobában aludtam.

Egyik reggel elgondolkodtam, hogy ennek mi értelme, kapcsolat ez így?! Majd felhívtam Liát, összecuccoltam és hazaköltöztem Újpestre. Hozzá hamarosan beköltözött az egyik barátnője, hogy ne egyedül kelljen mindent fizetnie. Én meg azon gondolkodom azóta is, hogy miért nem derült ki előbb, hogy ennyire nem tudunk együtt lakni, és miért kellett a gyönyörűen induló love story-nknak ilyen csúnya véget érnie…”

Kép forrása: Kép1