A következő történet ismét az alsó szomszédunkról fog szól. Egyszerűen kifogyhatatlan témát szolgáltat nekünk. A kedvencem az éjszakai mászkálás a saját lakásunkban. Hihhetetlen, hogy még ezt is szabályozni akartja.

A sztorinak a vázát a lakásban történő mozgás képezi, ami miatt mindig kaptuk az ívet a mi kedvenc alsó szomszédunktól. Napközbe miért ugrálunk, este miért megyünk ki wc-re, miért hozunk haza lányokat, miért ilyen sokat, miért megyünk el szórakozni? Ehhez hasonló kérdésekből milliót tett már fel nekünk és amikor szóltunk neki, hogy már nem a kommunizmusban élünk, és nem is egy kollégiumban, akkor sértődöttem bújt vissza a vackába.

Egyik este öcsémmel kockultunk egyet a fárasztó nap végén. A szoba közepén asztal, asztalon gép, gépen Heroes III fut, mellett kis itóka (whiskey kóla), de semmi extra. Hangosak se voltunk, nem is mocorogtunk sokat. Szoba - konyha - fürdő háromszögben mozgás azért bármelyik normális lakásba óránként előforduló rout. Mi is pont ezt halljuk felettünk.

* a kép csak illusztráció (repülj ki a WC-re!!!)

A laza este után nyugodtan feküdtünk le, hogy ma éppen semmiért nem tud beszólni. Nem voltunk hangosak, nem volt nagy tömeg, még filmet sem néztünk full hangerővel, a zene is csak aláfestésnek szólt.

Más nap jött a feketeleves, ahogy megyünk ebédelni - valami gyorsat - a "kedves" nénike mint a villám jött ki, hangja, mint a mennydörgés, hogy maguktól megint nem lehet aludni. Kérdeztük, hogy mi a probléma, megint mit csináltunk? Azt mondta, hogy egész éjszaka húzkodtuk az asztalt és a székeket, valamint hajnalban többször is hangosan mentünk a wc-re és az ajtót is becsaptuk. Továbbá, hogy a "pincér" lakótársunk későn jött meg és kocogott a cipője. (a szerk. a pincér nem pincért, hanem a moziban dolgozik)

Kicsit ledobta az agyam az ékszíjat és az érvelést kicsit hanyagoltam. Azt kell elképzelni, hogy öcsém - egy fejjel magasabb, mint én - ott áll mögöttem, én a 187 centimmel se vagyok alacsony, ellenben az idős hölgy max 165 centijével igazi törpe volt hozzánk képest. A lényeg, hogy elmagyaráztam neki, hogy nem volt buli, nem pincér, nem voltuk hangosak, az asztalt kb 1 szer mozdítottuk meg és egy laza este volt.

Természetesen nem hitt nekünk és még fokozni is tudta az előzőeket, hogy nem kellene este WC-re menni hajnalban, mert ő öreg, beteg és egyedül él - minden alkalommal elmeséli ennek valamelyik permutációját, kombinációját - és nem tud tőle aludni. A reakcióm a következő volt: ha ennyire nem bírja az embereket, akkor miért költözött egy 7 emeletes téglaépítésű házba? A válasz hebegés-habogás volt, majd folytatta, hogy azért nem kellene este úgy toporzékolni. Mondtam neki, hogy 100 kilóval nem lehet balerina mozgásom, esetleg a repülést gyakorolhatom, de sajnos nem tudom garantálni, hogy pár napon belül már így fogok közlekedni.

Egyszerű reakció: nem azt kértem, hogy repüljön, hanem hogy csendesebben járjon és ne csapkodja az ajtót. Amit már nem igazán tudtunk tolerálni, ezért jeleztük, hogy mi lezárnánk a beszélgetést, mert holtpontra jutottunk. Szerencsére ő is kifogyott a mai napra szitkokból, ezért megkérdezte, hogy: Ugye igaza van? Erre csak annyit válaszoltam, hogy ugye nem haragszik meg, hogy erre most nem válaszolok, ami még jobban vérig sértette, mintha azt mondom, hogy nincs igaza.

A befutott a lakásba vörös fejjel és 2 hétig nem szólt ránk semmiért, de mindig a gangon lógott és csúnyán nézett ránk, ha kiléptünk az ajtón.

Kép forrása: 1