Krisztina története nem szokatlan jelenséget mutat be, hiszen már a mesékben is megírták, hogy a mostoha anyuka és a mostohatestvérek hogyan tudják megkeseríteni az emberek életét és válik valaki családtagból rabszolgává. Gondolom már rájöttetek, hogy a Hamupipőke sztoriját meséltem el röviden, sarkítva. A szituációt át lehet ültetni Krisztina albérletes sztorijára is, de erről inkább meséljen Ő.

"A tanulmányaim miatt mindenképpen Budapestre kellett költöznöm. Azért jelentkeztem koliba, mert nem futotta albérletre. Ez mind szép és jó, de a felsőbb évesek szinte betöltötték az egész kolit és a újoncokra maradó helyek száma erősen korlátos volt, ami azt jelentett, hogy körülbelül az 1/6-uk jutott hely. Sajnos én nem tartoztam közéjük, pedig volt olyan ismerősöm, akikről mindenki tudta, hogy van mit a tejbe aprítania, és mégis bekerült. Aki gazdag az bármit megtehet, bármit lepapírozhat és megszerezhet.

DE túltettem magam az első sokkon és nekiálltam olcsó albérletet keresni vagy egy pici szobát, a végére egy ágy is megfelelt volna, csak valahol biztosan legyen helyem. A csoda sajnos nem következett be, annak ellenére, hogy több ingatlanközvetítőt béreltem fel drága pénzen, próbálkoztam ismerősökkel, ismeretlenekkel, egyedül, többen, szobára, szoba részletre. Minden erőlködésem hasztalan volt.

Az előbb említett csoda ekkor történt meg - ekkor még csodának ma már csapásnak élem meg. A családom elég nagy, így mindenhol van egy két távolabbi rokon, így a fővárosban is volt. A véletlenek sora után felvettem a kapcsolatot a rokonnal és mit ad isten volt szabad helye számomra, ingyen, csak a rezsibe kellett beszállnom, CSODÁS gondoltam.

Az első hónapok zökkenőmentesen teltek, mert még ismerkedtem a várossal és szaktársakkal is, így nem sokat voltam otthon, de ahogy tél lett már nem tudtam annyi programot szervezni és a vizsgák is közeledtek, egyre többet tanultam. Pontosabban tanultam volna, mert a rokonom egyre több feladattal látott el, arra hivatkozva, hogy ő mekkora szívességet tett nekem, hogy befogadott és én még semmivel sem kárpótoltam még, hogy az egyik pihenőszobáját, hangsúlyozom az EGYIK pihenőszobáját átadta nekem."

"Eleinte nem voltak nagy kérései: takarítsak az egész lakásban, ami porszívózásban és felmosásban kimerült, hetente egyszer nekem kellett elmosogatnom, egyszer-kétszer nekem kellet vacsorát főznöm vagy éppen nekem kellett bevásárolnom mindkettőnk részére, természetesen ő is beleszállt a költségekbe.

DE sajnos egy idő után határtalanul pofátlan lett és mindent nekem kellett csinálnom és ha nem voltam kész időre szankciókat vezetett be. Például nem engedett el bulizni, koncertre vagy éppen az esti előadásomra. A helyzet egyre rosszabb lett: már nem szállt be a közös vásárlásokba és a kocsiját sem adta kölcsön, csak akkor, ha kifizettem az amortizációt és a benzinköltséget.

A pofátlanságnak is van határa, legalább is azt hittem. Ennek ellenére képes volt fokozni. A szobafogság az első ilyen lépés volt, majd jött a késtél persely, amibe minden késett percért 100 forintot kellet fizetnem - utólag hasznos volt ez az oktatás, már sehonnan sem kések el, DE kb 15-20 ezer forintom bánta. A takarítást már az egész lakásra kiterjesztette és az ő szennyesét is nekem kell mosnom és vasalnom. Hogyan lehet valaki ennyire kegyetlen? - tettem fel magamnak a kérdést napról-napra, a választ a mai napig homály fedi.

Azt is megszabta, hogy kit hozhatok fel, kivel találkozhatok.Szerencsére megvolt a kötött programja, így túl tudtam járni az eszén és talán még izgatott is a titkolózás és a bujkálás. Meg kell hagyni életem legérdekesebb féléve volt. Sokat tanultam és még többet szenvedtem, DE örökre megtanultam, hogy ha nem akarok Hamupipőke lenni egy albérletben, akkor vagy fizessem ki teljesen a rám eső részt vagy csak olyantól fogadjak el ajándékot, aki nem él vissza egy fiatal lány gyengeségével. A félév közepén nem volt mit tennem tűrtem és engedelmeskedtem, mert nem volt esélyem a költözésre.

DE tudtam, hogy csak addig leszek a rabszolgája, ameddig a tavaszi félévben meg nem kapom a kolit.Amire természetesen minden esélyem megvolt az elnyomás ellenére is, mert a jegyeim átlag felettiek voltak és a közösségi életből is kivettem a részem. Ha a jegyeim nem lettek volna elegendőek, akkor a kapcsolati tőkém révén biztos, hogy ágyhoz jutottam volna. A félreértések elkerülése végett nem, nem feküdtem le senkivel, hogy bekerüljek a belső körökbe.

A történetem legyen példa minden lánynak és fiúnak. Nem szabad még egy családtagnak sem minden megtenni és vigyázni kell, hogy az ajándékból ne legyen más, mint amit szerettünk volna.

Otthon még ma sem tudják, hogy miért jöttem el a rokontól és miért nyomorgok egy koli szobában. Ha válaszolok, akkor csak annyit mondok, hogy a közösséget választottam a magány helyett. Az elnyomásról egy szót sem ejtek, mert már túl tettem magam rajta a barátaimnak köszönhetően. "

Kép forrása: 12