A jó szomszédi iszony következő fejezete egy "szerelmes levéllel" kezdődik és azzal is ér véget. A levélben felmerülő rejtély okozói csak az első emeleten lakó egyetemista huligánok lehetnek és semmiképpen sem a járókeretes nyugalmazott rendőrparancsnok, aki pont a leírtaknak megfelelően tartott átmozgató edzéseket. A körút az első emeleti gang volt - széltében-hosszában - és 2-3 kört írt le a levélben jelzett időpontokban.

Nem is akarom húzni az időt, inkább bemutatom a szerelmes levelet, amit egy kis fecni két oldalára írtak és aljas módon a mi postaládánkba csúsztattak. Ezzel elkerülve a személyes találkozást és a védekezés lehetőségét egy halva született gondolatnak tekintette. A következő levelet a saját két remegő kezével a kedvenc alsó szomszédunk írta, aki szerint a füst lefele száll - aki nem olvasta volna a bejegyzést: Jó szomszédi iszony: a nem szimpatikus dohányzási szokások: 

"Tisztelt Úraim" - egyszer nem éreztük azt, hogy tisztelt volna minket, azt meg végképp nem hiszem el, hogy minket uraknak tartott volna, továbbá sose volt ennyire kimért.

"Megkérem önöket, hogy éjszaka a ház lakói aludni szeretnének." - ezzel nem tudok vitatkozni, DE mivel mi is a ház lakói vagyunk ezért mi is szeretnénk aludni. (és olyan szomszédokat, akik nem kennek mindent ránk, csak azért mert egyetemisták vagyunk)

"Ha lehetséges éjjel 23.00 és reggel 1/4 5 órakkol próbáljanak a ház lakóira tekintettel lenni mert ->" - most vettem csak észre, hogy van elírás és két módon használja az óra megjelölést. Továbbá azóta is szúrja a szemem, hogy a ház lakóira hivatkozik, amikor csak neki van baja velünk. a 7. emeletről eddig még egy panasz sem jött, sőt eddig még csak a közvetlen szomszédunk szólt ránk egyszer (egy kicsit hangosabb buli miatt), najó kétszer (egy kis kosz miatt az előtérben). A lényeg, hogy ebben az időben edzett szegény Pali bácsi, aki már nem lehet közöttünk. A levél kelte után pár héttel megszűnt a rendszeresen ismétlődő tevékenység és az üzenő táblán a földszinten megjelent egy gyászhirdetés.A kis nyilacska meg nagyon tetszik, mert biztos, hogy anélkül nem fordítom meg a lapot :D Mert, mint tanult egyetemista tudom, hogy a mondatok nem csak úgy lógnak a levegőben, hanem folytatásuk is van. Fordítást következik.

"-> szeretnének és idős emberek." - Én is sok mindent szeretnék, de ez nem így működik. Sajnos egy társasháznak vannak előnyei és hátrányai is. Simán át lehet menni a szomszédba egy kis zsemlemorzsáért vagy 2 tojásért, de rosszabb esetben azt a zenét kell hallgatni, amit a szomszéd gyerek szeret vagy éppen végig kell hallgatni, amíg a szerelmesek egymás társaságát élvezik nyitott ablaknál. Ezekből született már rengeteg mém, kép, kiírás, DE azok megérnek egy külön bejegyzést is. A mondat maradék rész "idős emberek". Ez azért vicces, mert a lakások többségét már fiatalok bérlik vagy ők a tulajdonosaik. A kedves alsó szomszédunk is már 50 éve lakik itt, így ő tudhatja a legjobban, hogy elég nagy a fluktuáció. 

"Amennyiben nem változtatnak a hangos és zajos viselkedésükön megtesszük a megfelelő lépést a közösképviselő fele vagy a lakás tulajdonosához." - a legfontosabb tény, hogy csak őt zavarta. A második, hogy ismét nem mi voltunk, mégis minket akart meghurcolni. A fenyegetőzés ellenére "mi tovább folytattuk az éjszakai ámokfutásunkat" és még a megelőző beszélgetésünk ellenére sem volt hajlandó elhinni, hogy nem mi vagyunk a felelősök. A lakás tulajdonosától nem féltünk, mert a 6 év alatt egyszer volt nálunk, amikor aláírtuk a szerződést - azóta nem hallottunk felőle. A közösképviselő meg csak a közösköltésget akarta behajtani rajtunk és neki sem lett volna érdeke, hogy az idős nő kérésére kitiltson minket. A legviccesebb az egészben, hogy talán még jogilag sem léphetett volna fel velünk szemben, mert nem szegtünk meg egy írott szabályt sem, sőt még íratlant sem, de ez már történelem.

"Megértésüket köszönjük. Nem csak önök laknak a házba." - az első mondattal ellentétben a többiben mind többes számban beszélt. Ez a kettősség az, ami bizonyítja, hogy egyedül sikerült megírni ezt szép levelet és hogy csak neki van problémája. Az tény, hogy Pali bácsi hangos volt, de akkor zajt nem csapott és annyira zavaró se volt. Egyszerűen a néni csak egy újabb fogási pontot keresett rajtunk, amit megtalált, DE gyenge volt és saját csapdájába esett. A mondat másik fele a legérdekesebb, ezt mi is mondtuk neki: EZ EGY TÁRSAS HÁZ és nem egy CSALÁDI HÁZ ahol csak ő él. Alkalmazkodjon ő is, mert nem lehet mindig elmenekülni a kislányához, ha a házban valaki felújít, mert mindig ezt művelte ha a közelében fúrtak-faragtak. 

Összefoglalva: jót röhögtünk és szerintem, aki olvasta az is, mert én mindenkinek megmutattam - barátoknak, potenciális lakótárs jelölteknek, a szomszéd néninek (akivel szintén nem felhőtlen a kapcsolatunk), a szaktársaimnak és a lakótársaim haverjainak is. Kabaré az egész. Ha még ezt is a házmester elé vittük volna, akkor a néni már biztos kitért a hitéből :D Szép emlék és egy jó sztori ide a blogba.